SZKBE logo
banner

Trió barlang

A Trió-barlang (kataszteri száma: 4120-71) a Nyugat-Mecsekben, a Szuadó-völgyben található, az Orfűi Vízfő-forrásbarlangtól mintegy 2,48 km-re délre a völgytalp keleti szélén. Koordinátái: YEOV = 580 772 XEOV = 86 347 ZBf = 297 m. Hossza 255 m, mélysége 55 m, így a Mecsek második legmélyebb és hatodik leghosszabb barlangja.

A Trió-barlang a karsztos és a nemkarsztos kőzethatáron kialakult víznyelők egyik legtipikusabb példája. A Jakab-hegy északi oldalának vízfolyásait összegyűjtő Orfűi-patak vizét vezeti a mélybe, ami közel 3,5 km2-es vízgyűjtőterülettel rendelkezik. A kőzethatár néhány 100 m-rel feljebb található a völgyben. A Trió-barlang a triász anizuszi korú Lapisi Mészkő Formációban alakult ki. A barlang előtt még két víznyelő ismert, a Szuadó-barlang és a Gilisztás-barlang, de ezen három nyilvánvaló megcsapolási ponton kívül a patakmederben feltehetően a kőzethatártól egészen a Trióig jelentős elszivárgás tapasztalható. Mindhárom barlang az Orfűi Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtőjéhez tartozik. A B-típusú karsztperemi víznyelők közel egykorúak lehetnek, semelyiknek sincs kitüntetett szerepe, természetes körülmények között a legfelső (Szuadó) mindig aktív, de középvíz felett már nem győzi nyelni a patak vizét, és az továbbfolyik a lentebbi nyelőkbe. A továbbfolyó víz megoszlása a nyelők illetve a túlfolyás között mindig az aktuális feltöltöttség és a vízhozam függvénye.

A Trió-barlang részei

1. Felső, bejárati szakasz
2. Hármas aknasor
3. Agyagos-ág
4. Vizes-ág

1. Felső, bejárati szakasz

A Trió-barlang feltárását 1997-ben kezdtük. A barlang felső szakaszára, hasonlóan a Szuadó-barlang Nagy-omlásig terjedő szakaszához, a szűk, vízvezető járatok jellemzőek, 1-2 m-es lépcsőkkel és köztük egyenletes lejtésű folyosószakaszokkal. A járatok két É-D irányú párhuzamos tektonikus vonal mentén alakultak ki, amelyek között az Ablak jelenti az összeköttetést. A bejárati szakasz (Csúzda) két réteglap között indul. A járatok mindvégig követik a rétegdőlés irányát.

2. Hármas aknasor

A Liftaknát követő szűk kuszoda után, egy kisebb omladéktömeg átbontásával a barlang kezdeti szűk szakaszából 2001. február 22-én jutottunk be a folytatást jelentő lényegesen tágabb járatrendszerbe. Itt is, mint a Szuadó-barlangban, megfigyelhető a feltolódási zóna, ami mentén a hármas aknasor kialakult. Az erőteljes tektonikus preformáltságot sűrű és fejlett réshálózat kíséri. Zivatarok idején a beszivárgó vizek igen hamar, néhány óra leforgása alatt megjelennek a repedések mentén. Állandó, száraz időszakokban is működő vízcsepegés csak a harmadik aknában található, amely a réshálózat gyors kiürülésén keresztül szintén annak fejlett voltát bizonyítja. A sűrű repedéshálózatnak köszönhető a barlangot ékesítő számos cseppkőképződmény, amelyek közül kimagaslik az Első-akna és a Rétes-terem találkozásánál található Búboskemence és a felette csokorban függő zászló cseppkövek. A Búboskemence kora 4.800 ± 250 évre tehető, 234U/230Th kormeghatározás szerint (Kopasz I.), tehát viszonylag fiatal. Az innen vett fúrómag izotóp-geokémiai vizsgálata az utolsó 30 évben jelentős urán felhalmozódást mutat (Siklósy Z.). Az egymás alatt elhelyezkedő aknák erősen megnyúltak. A két felső akna ÉNY-DK irányultságú, míg a legalsó akna közel É-D irányú, hasonlóan a barlang felső szakaszaihoz. Érdekesség, hogy az aknák falát alkotó vékonyréteges mészkőben (Lapisi Mészkő Tagozat) akár 4-5 cm-re kipreparálódott puhább, agyagos üledékrétegek találhatók fekete mangánbevonattal. A néhány mm-es, fél cm-es rétegek a fal síkjától 2-3 cm-rel beljebb átmennek üde kőzetbe. Ez valószínűsíti, hogy olyan nagy agyagtartalmú márgarétegekkel állunk szembe, amelyek a mésztartalom kioldódása után is megmaradhattak. Emellett az oldódás szerepét egyértelműen bizonyítja az is, hogy a vízben oldhatatlan, de puha agyagrétegek preparálódtak ki. Természetesen a rendszeresen vízjárta helyeken ezeket nem találjuk meg, vagyis a főbb járatokat kialakító erózió utáni másodlagos oldódásról lehet csakis szó, amelyet a járatfalakon lecsorgó víz végez. Az I.-akna mélysége -4,8 m, a Tamás-akna -,3 m, a III.-akna -8 m. A harmadik akna után megfigyelhető a feltolódást bizonyító rétegváltás. A vékonyréteges Lapisi Mészkő Tagozat alatt találjuk a vastagpados Tubesi Mészkő Tagozatot, amely időben később fejlődött ki.

3. Agyagos-ág

A harmadik akna aljáról 2-3 fokos lejtésű járat indul keleti irányban, amely görnyedve könnyedén járható. A járat alján 2-3 l/perces vízhozamú patak csordogál. A patakmeder két oldalán agyagkitöltést találunk, sőt az agyag több helyen hídként záródik a víz felett, amely egyértelműen arra utal, hogy korábban a járat kb. harmadáig fel volt töltve hordalékkal, és a vízfolyás ezen agyaghordalék alatt talált magának utat. Ez viszont azt is jelenti, hogy a legutóbbi feltöltés óta nagyobb vízhozam nem folyt végig a barlang ezen szakaszán, vagyis a feltöltés a legutóbbi nagyobb árvizet jelzi. 27 m hosszan tudunk ebben a folyosóban haladni, majd egy barlangi mélységi lefejezést láthatunk. Az egyenletes lejtésű vízvezető járat hirtelen meredekké válik és kettéágazik. A K-re folytatódó, az előző járathoz képest magasabban elhelyezkedő, szűk, agyaggal erősen feltöltött járat közel vízszintesen halad tovább. Ezt az eredeti vízvezető járatot viszonylag fiatalon egy hasadék mentén erősen hátravágódó folyosó fejezte le. Az okok kiderítéséhez további vizsgálatok szükségesek, feltehetően a karsztvízszint gyors süllyedése idézte elő a barlangi batükaptúrát. Az Agyagos-ág nagyfokú feltöltöttsége és a benne található két kisebb terem cseppkövesedettségének mértéke a járat elaggott voltára utal. Aktív vízfolyása nincsen, de viszonylag egyenletes lejtése, keresztmetszete és határozott iránya alapján feltételezhetjük, hogy valaha aktív vízvezető járat volt. Az Agyagos-ág jelenlegi végpontja egy sáros, laza réteglapok közti szűkület. Huzatot nem észleltünk.

4. Vizes-ág

Az elágazástól É-ra tartó Hasadék szelvénye lefelé szűkül, nehezen járható szálkövekkel határolt járat. 2 m-es tereplépcsővel csatlakozik a 7,5 x 9,5 m alapterületű Őrszem-teremhez.

A Trió-barlang geokémiai kutatása

Feltáró és tudományos kutatás

Hazai Feltáró és Tudományos Kutatás Program (HFTKP)

Ezen programunk a már hagyományosnak mondható tevékenységünkre, a nyugat-mecseki Vízfõ-karsztforrás mögött húzódó barlangrendszernek a feltárására épül, illetve az egyéb hazai kutatási tevékenységeinket is magában foglalja.

A Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület, illetve elõdje, a JATE Barlangkutató Csoport kezdetben feltáró barlangkutatással foglalkozott, melyet napjainkig is az egyik fõ tevékenységünknek tekintünk. Kutatásaink célja a Nyugat-Mecsek legnagyobb forrásához, a Vízfõ-forráshoz tartozó mintegy 5-6 km hosszúságú barlangrendszer feltárása. Morfogenetikai vizsgálatok alapján jelöltük ki azokat a víznyelõket, amelyek feltehetõen legalkalmasabbak arra, hogy rajtuk keresztül bejussunk az eddig még feltáratlan barlangrendszerbe.

Az orfûi Vízfõ-forrásbarlang (kataszteri száma: 4120-3) mögött egy 5-6 km hosszúságú aktív barlangjáratot feltételezünk. Mivel a forrás felõl egy nagyméretû szifon miatt jelenleg nem lehetséges a bejutás, ezért a víznyelõk felõl közelítve próbáljuk feltárni azt. Feltáró kutatómunkánk legfontosabb színterei a Szuadó-völgyben található Szuadó-barlang (kataszteri száma: 4120-69), Gilisztás-barlang (kataszteri száma: 4120-70), Trió-barlang (kataszteri száma: 4120-71), a Pécs - Abaliget közötti mûút mellett nyíló Rumba-barlang (kataszteri száma: 4120-92) és a forrástól ÉK-re található Jószerencsét-aknabarlang (kataszteri száma: 4120-97).

A feltáró kutatómunka mellett különböző szakterületeken tudományos vizsgálatokat is folytatunk, amelyek nem csak a Vízfő-forrásbarlang vízgyűjtőjére korlátozódnak, hanem sokszor a teljes mecseki karsztot, vagy más magyarországi karsztterületeket, barlangokat is vizsgálnak. Fontosnak tartjuk továbbá a karsztok és a barlangok védelmét. Nem csak megismerni szeretnénk a felszín alatti világot, hanem megóvni is. Ennek érdekében kapcsolódtunk be a KÖM TVH Barlangtani Osztályán végzett országos közhiteles barlangnyilvántartást végző munkába, amelynek során GPS-el bemértük a Mecsek és a Villányi-hegység barlangjainak bejáratait. Számos barlang állapotfelmérését és térképezését végeztük el. Részt vettünk továbbá a Vízfő-forrás vízbázisvédelmi vizsgálatában is. Több barlang bejáratát zártuk le barlangvédelmi és balesetvédelmi okból.

Havi rendszerességgel tartunk kutatóhétvégéket, valamint évente egyszer kéthetes nyári tábort szervezünk a Szuadó-völgybe. A kutatásaink bázisa a 2007-ben épült orfűi Mecsek Háza, valamint a frissen felújított Esőbeálló. A kutatóhétvégék időpontjai megtalálhatók a programok menüpont alatt. A barlangászat vagy a barlangkutatás iránt érdeklődőket szeretettel várjuk ezeken a napokon.

Egyesületünkben több geográfus, biológus, informatikus és tanár tevékenykedik, ez széles palettát nyújt a szpeleológia iránt érdeklõdõk számára. Fontos részét képezi programunknak a diákok támogatása. Az elmúlt évek alatt számos alkalommal nyújtottunk segítséget TDK dolgozatok, diploma dolgozatok, egyéb dolgozatok és publikációk létrejöttében. Ezek az eredmények megtalálhatók az egyesület könyvtárában.

Mecsek Háza

Mecseki Csoda

OPTE